Magyar Kapcsolatügyeleti Mediátorok Országos Szakmai Szövetsége

Az emberi kapcsolatok velejárója a konfliktus. Családban, iskolában, munkahelyen, párkapcsolatban, üzleti életben, politikában, mindenhol jelen van. A különbségek abban mutatkoznak meg, hogyan kezeljük konfliktusainkat. Ha képesek vagyunk tárgyalni a másik féllel, akkor a kapcsolatunk épülni fog, ha harcolni tudunk csak, romboljuk kapcsolatainkat. Van, aki mindezt tudja, de külső segítség nélkül nem képes megvalósítani. Ilyenkor kell a közvetítő, a mediátor, aki segít egyezségre jutni a másik féllel.

Tulajdonképpen amióta közösségben élünk, azóta ismert ez a funkció. Minden korban szükség volt olyan személyekre, akik a közösségben elmérgesedett konfliktusok megoldásában segíteni tudtak. A falu legidősebb embere, a pap, a rabbi, a tanító, stb. Általában ott várható sikeres közvetítés, ahol a felek sorsa a későbbiekben is össze van kötve: szomszédok, szülők, üzletfelek, osztálytársak, stb. Ilyen esetekben mindkét fél érdeke, hogy ki tudják alakítani azokat az együttélési szabályokat, amely a köztük fennálló tartós feszültséget csökkenti.
A mediátor a tárgyalás előtt általában előkészítő beszélgetésen tárja fel a felek álláspontját, igényeit, felméri a konfliktus nagyságát, természetét, és ennek alapján dönti el, hogy a mediáció mely fajtáját választja: Egy térben ülteti le a feleket, vagy ő sétál egyik helyről a másikra, egyedül, vagy mediátor társával együtt dolgozik, a feleken kívül bevon-e másokat is a tárgyalásba, és körülbelül hány ülésben tudják létrehozni a felek megállapodásukat.

A mediációs ülés alatt a mediátor aktivitása változik: Kezdetben határozottabban tartja kézben a folyamatot, az ülés vége felé már egyre többször engedi meg a feleknek, hogy közvetlenül tárgyaljanak egymással, és csak a háttérből irányít. A megállapodás mindig írásban történik, és a mediátor is aláírja.

Ha a vitázó felek mediátor – egy semleges, a vitában nem érintett, konfliktuskezeléshez értő harmadik fél (közvetítő)- segítségét veszik igénybe, akkor egy olyan folyamatban vesznek részt, amelyben a mediátor tartja kézben a vitát, veszekedés helyett két egyenrangú fél tárgyalásává alakítja, és olyan írásbeli megállapodáshoz juttatja a feleket, amelyben ők maguk határozhatják meg a témákat, megállapodásuk tartalmát, és végül mindkét fél nyertesnek érzi magát. Csak az aktuális problémák kerülnek megbeszélésre, és azok jövőbeni megoldása a feladat. 

Múltbeli ügyekkel, az igazság, a bűnös keresésével a másik fél személyiségjegyeinek, a felek egymáshoz való viszonyának megváltoztatásával nem foglalkozik a mediáció. Mindenki magát képviseli, az elhangzottak titokban maradnak, jegyzőkönyv nincs, egyetlen írás marad a tárgyalásról, a résztvevők, és a mediátorok által aláírt egyezség. A megszületett egyezség tartalmazni fogja minden résztvevő igényét, vagyis mindkét fél jól felfogott érdeke, hogy betartsa a megállapodás pontjait, ami azzal a „mellékhatással” jár, hogy idővel nem romlik, hanem javul a felek kapcsolata. A mediáció, ez az ősi módszer gyors, olcsó, és kevésbé fájdalmas megoldása az emberek közötti konfliktusoknak. 

A tárgyaláson részt vevő felek egyúttal új konfliktuskezelési módszert is tanulnak a mediátoroktól, amit hasonló helyzetekben alkalmazni is tudnak.

A mediációban nincs szükség tanúkra, ügyvédre, a mediátor sem tanúskodik senki mellett, vagy ellen a bíróságon.