ESETLEÍRÁS

Gergő (39) vállalkozó, párja Júlia (46) külföldön dolgozik. 2004 óta élnek nyilvántartott élettársi kapcsolatban. Úgy nyilatkoztak, hogy nem volt köztük eget rengető szerelem. Baráti párok voltak, akik partnert cseréltek egymással. A másik pár össze is házasodott,

Gyermekeik: Petra 5 és fél éves, Bence 3 éves.

Azért lett nyilvántartott a kapcsolatuk, mert külföldön lombik programból született a kislány, (e nélkül a külföldi hivatal nem finanszírozta volna az eljárást) míg a kisfiú természetes úton fogant, és szintén külföldön született.

Rendkívül jó anyagi körülmények között élnek. A kislány drága alapítványi óvodába jár, a következő tanévtől lesz nagycsoportos. A kisfiú eddig nem járt közösségbe, (Az anya Bencét tovább, mint két és fél éves koráig szoptatta.)

Kapcsolatuk az első gyerek születéséig bevallásuk szerint zökkenőmentes volt. Házasságkötés szóba sem került, egyiküknek sem volt fontos a „papír”.

A kislány születése után kezdődtek a problémák. Teljesen eltérő természetük, értékrendjük, életkoruk, családi anamnézisük vezetett a „válásig”.

Nem egyeztek meg a gyermeknevelésről, mint ahogy a többi, fontos együttélési elvárásaikat sem fogalmazták meg. csak úgy jött minden magától. Súlyos konfliktusok származtak belőle. Az anya rendkívül rugalmatlan, túlóvó gyermeknevelése, állandóan szabályok közé szorítja a gyerekeket. (a kislánynak már 3 éves kora óta el kell maga után mosogatni, nem szabad piszkosnak lenni játék közben, nincs csúszda és fára mászás, csak a legegészségesebb ételeket ehetik, stb) Az apa szerint párja a kislányt mintha nem tudná úgy szeretni, ahogy a kisfiút. (Nincs jó kapcsolata a saját anyjával sem). A kisfiúnak azonban „határtalan” lehetőségeket enged. Meg is van az „eredménye”: a kislány szorongásoldásra nevelési tanácsadóba jár, a kisfiú pedig fékezhetetlen. A két gyerek pedig állandóan hadban áll egymással.

Az apa nevelési elve: rugalmas, megengedő. Boldog, fölösleges és értelmetlen kötöttségek nélküli gyermekkort szeretett volna biztosítani. Neki is vannak szabályai természetesen, amit a gyerekek általában jó szívvel be is tartanak. Az anyának viszont a nagy tökéletességre törekvés mellett (vagy éppen amiatt) állandóan konfliktusai vannak velük. Ilyenkor aztán ingerült, türelmetlen, frusztrált.

Egyikük sem akart vagy tudott a másik nevelési elveihez közelíteni, a közel 6 év sem volt elég erre. Természetesen ez rányomta bélyegét párkapcsolatukra, intimitás igényükre is. Ami végül aztán az élettársi kapcsolat felbomlásához vezetett. .A Gyermekjóléti Szolgálat látókörébe kerültek, ahol párterápiát ajánlottak nekik.

Nem véletlenül jöttek hozzám mediációra. Két éve találkoztam Gergővel és Júliával először, amikor párterápiára jártak hozzám. A terápia csak átmeneti sikerrel járt. Érzelmileg már annyira eltávolodtak egymástól, hogy nem tudtak teljes odaadással elköteleződni egymás mellett.

A terápiáról viszont nem voltak rossz emlékeik, ezért döntöttek személyem mellett. (nagy előny volt, hogy ismertem történetüket, megbíztak bennem, és eltelt több, mint 2 év azóta).

Júlia érzelmileg még kötődik Gergőhöz. Gergő is „szereti” még Júliát, de képtelen vele élni. Kapcsolatuk botrányosan megromlott, veszekedéseik, ordítozásaik mindennaposak voltak, sokszor a gyerekek előtt.

Gergő volt az, aki feladta a „normális együttélés” reményét és ki akart szállni ebből a tarthatatlan kapcsolatból, megkímélve a gyerekeket a lélekromboló jelenetektől.

Amikor a mediációra érkeztek, abban értettek egyet, hogy mindketten el akarták kerülni, hogy a saját és gyermekeik sorsáról való döntést átengedjék a Bíróságnak. és mind a ketten jó szülőnek tartották a másikat, bár nevelési elveik különbözőek, szeretetüket nem kérdőjelezték meg.

Minden másban viszont homlokegyenest mást akartak.  Ettől lett aztán hosszú és küzdelmes az eljárás.

Már a cél megfogalmazása sem volt egyforma.

Júlia:” a gyerekeknek az a jó, ha a szülők együtt nevelik őket”

Gergő:” különélve, normálisan nevelni őket”

Mielőtt elkezdtük volna a munkát muszáj volt időt szakítanom, hogy beszéljek a konfliktusokkal teli, a szülők acsarkodásától hangos családi élet gyerek nyomorító hatásáról. Miközben mind a ketten azt mondják, hogy szeretik őket!

Tekintettel eltérő igényükre, el kellett dönteniük mit várnak a mediációtól? Mit tudnak mind a ketten elfogadni? Két lehetséges út kínálkozott: az együttélés illetve a békés megegyezés felé.

Nem azonnal, hanem a második találkozásra visszajőve az utóbbit választották.

A tárgyalás sorozat kb. 3 hónapig tartott, mintegy 12 találkozást foglalt magába. A mediáció során betartottam a törvényi előírásokat, (A mediáció lényegének ismertetése, a szakaszok  megléte, felkérés közvetítői tevékenységre, nyilatkozat az elfogadásról és az igény fenntartásáról, a megegyezés írásba foglalása és aláírásokkal való ellátása) Csak azután  történt előbbre lépés, amikor mind a ketten elfogadták az előző részmegállapodást.

Melyik fél milyen elképzelésekkel érkezett?

Júlia:

Kizárólagos felügyeleti jogot kér, a láthatás csak a gyerekfelügyeletre korlátozódjon és az ő lakásán történjen. Az apa álljon rendelkezésre, amikor neki munkába kell mennie. (általában hétvégén, amikor hívják, esetleg váratlanul is.) Külföldön 3 nap alatt, napi 5 órában többet keres, mint itthon egy hónap alatt). S gyerekenként 40 000 Ft gyerektartást. A nagymama vigyázhat a gyerekekre, (kénytelen elfogadni, mert másképp nem tudja megoldani) de nála sem aludhatnak, mert a lakótelepi körülményeket nem tartja megfelelőnek a gyerekek számára. A gyerekek továbbra is az alapítványi iskolába, ill. óvodába járjanak. Karácsonykor a gyerekek vele legyenek, mert ez az apának úgysem fontos ünnep. Gergő, bár rég nem lakik otthon, a cuccait haladéktalanul vigye el az anyjához.

Gergő:

Közös felügyeleti jogot kér, megközelítően hasonló időt együtt tölteni a gyerekeivel. Ami nem állhat csak a megőrzésből, de programokat akar velük. Továbbá nem kérni engedélyt, hogy mikor, hová és ki lehet még velük. Csütörtöktől vasárnap 4 óráig. A gyerekek ne az alapítványi iskolába illetve óvodába járjanak. Alakítsák át a napirendet, maradjanak délután is a közösségben. Az anya fogadja el az ő megoldásait, legyen joga vétózni. Kapja meg a felelősséget ő is. 25 000 Ft gyerektartást fizetne, miután az anya kapja a külföldi juttatásokat. Júlia méltányolja a nagymama segítségét. Gergő haladékot kér, mivel nincs hová vinni az ott maradt holmiját.

Táblára írtam mindezeket egymás mellé 2 oszlopba, hogy jól átlátható legyen, majd azt is, ahogyan közelíteni tudták az álláspontokat.

A tárgyalás sorozatban mindkettejükkel volt kérésükre négyszemközti beszélgetésem.

Nagy szerepe volt az apai nagymamának a konfliktusok eszkalálódásában. Kétharmad időnél jártunk, amikor be tudtam hívni mediációra a nagymamát és Júliát. Ők ketten már legalább másfél éve nem beszéltek személyesen egymással. Rövid, utasító, udvariatlan üzenetekkel látta el Júlia a nagymamát, amikor ő vigyázott a gyerekekre. A nagymama viszont szívesen tett rosszalló megjegyzéseket a menyére, hangolta a fiát Júlia ellen, ami persze visszajutott Júliához. Miután mind a ketten elmondhatták jelenlétemben „viselkedve” a sérelmeiket, megfogalmazták, mit várnak ezután a másiktól. (szintén felkerült minden a táblára) A gyerekek testi-lelki harmonikus fejlődésének felelősségét szem előtt tartva, békét kötöttek. Elfogadták, hogy a nagyszülői szeretet semmivel sem pótolható. (pláne, ha még égető szükség is van rá) Éppen úgy, ahogy nem csereszabatos sem az anya, sem az apa.

Innen tudott felgyorsulni a közvetítés. Voltak kényes helyzetek, többnyire Júlia volt, aki szigorúan ragaszkodott volna a saját feltételeihez. Több kört is kellett futni, felvázolva az előnyöket és hátrányokat. Gergő inkább kompromisszum kész volt.

Be kellett vetnem kreativitásomat és elhozattam velük a gyerekek fényképét. Ahányszor megfeledkeztek magukról, csak annyit mondtam: most nézzenek rá a gyerekekre, mit szólnának ehhez? Az ötlet bevált. Képesek lettek az együttműködésre.

Megszületett a megállapodás.

  • élettársi kapcsolatukat közös akarattal kívánják felbontani
  •  a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolják, a gyermekek mindenkori lakóhelye az anyánál lesz.
  • az apa minden hónap 7. napjáig 30 000-30 000 Ft-ot utal az anya számlájára.
  • az anya változó munkaidejének megfelelően minden héten 1-4 napig, az első nap délutántól utolsó nap délutánig lesznek az apával a gyerekek. Nála töltik az éjszakát is. Számukra programokat szervez. Az anya meglehetősen kiszámíthatatlan munkabeosztását legalább 2 nappal előbb (ill. amikor megtudja haladéktalanul) közli az apával, aki gondoskodik a gyerekek felügyeletéről.
  • ünnepek alatt, ahogy az anya munkaideje engedi, ill. fele-fele arányban. Karácsony Szentestéjén és első napján az anyánál, 25-én estétől 27 én estig az apánál.
  • iskolai szüneteket, állami több napos munkaszüneteket fele-fele arányban, szintén az anya munkaidejének függvényében, előre egyeztetve. (Külföldön máskor vannak az ünnepek és az anyára akkor szükség van)
  • A gyermekeket érintő minden fontos dolgot megbeszélnek (ez idáig nem így volt, mindent az anya tartott kézben) A kislány még egy évig marad az alapítványi óvodában, de iskolába nem oda fog járni. Hogy hova, azt közösen döntik el majd.  A kisfiút a közeli önkormányzati óvodába íratják.
  • Egymásról és egymás szüleiről a legnagyobb tisztelettel beszélnek. Nem minősítik egymás, ill. a nagyszülők nevelési módszereit. Nem szólnak bele és nem kérhetik számon egymást, hogy kikkel találkoznak és hova viszik a gyerekeket.
  • Külföldre való utazáshoz megegyezést kötnek, amelyet mindketten aláírnak. Nem kell így a másik beleegyezését kérniük, de be kell jelenteniük az adott utazás időpontját.
  • Júlia élettársi tartásra nem tart igényt.

 

Lászlóné Patay Judit mediátor

Oszd meg cikkünket!